Azok, akik háborúba küldenek minket, nem húzzák meg a ravaszt, nem lőnek ki gránátokat. Nem kell megvívniuk a háborút, csupán el kell adniuk azt. Olyan társadalomra van szükségük, akik hajlandóak a veszélybe küldeni a katonáikat.
Katonák kellenek nekik, akik ölnek vagy meghalnak kérdés nélkül.
Milliókat költenek egyetlen bombára, de az a bomba csak akkor válik fegyverré, amikor a hadsereg tisztjei készek végrehajtani az utasítást, hogy használják.
Országunk szegény dolgozó embereit elküldik, hogy öljenek szegény dolgozó embereket egy másik országban, hogy a gazdagok tovább gazdagodhassanak.
Fajgyűlölet nélkül a katonák rájönnének, hogy jobban hasonlítanak az iraki emberekre, mint azokra a milliárdosokra, akik őket harcba küldik.
Családokat dobtam az utcára Irakban, és arra tértem haza, hogy családok kerülnek utcára a hazámban is, és ez egy tragikus és értelmetlen ingatlanpiaci válság.
Fel kell ébrednünk és megérteni, hogy valódi ellenségeink nem valami távoli országban vannak, nem olyan emberek, akiknek a nevét sem tudjuk, nem olyan kultúrák, amiket nem is értünk.
Ellenségeinket nagyon jól ismerjük akiket fel tudunk ismerni.
Ellenségünk az a rendszer, amely hadat visel, ha az hasznot hoz;
ellenségünk a vállalat vezetője, aki kirúg minket, ha az hasznot hoz;
a biztosító társaság, amely megtagadja tőlünk az ellátást, ha az hasznot hoz; a bank, ami elveszi az otthonunkat, ha az hasznot hoz.
Az ellenségünk nem ötezer mérföldre van tőlünk, hanem épp itt, saját hazánkban."
